Tudod, hogy érted történnek mindenek -- mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki -- ég se zeng -- föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; -- s korok történetét
szerezte meséskönyvedül -- s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: -- úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

(1918. ápr.)

"Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta."

Kitölt, megnéz.

Ugyanis sosem lehet tudni, mikor lesz a tudásodra szükség.
Az alap oldalt IS ajánlom, ahol többek között kiderülhet, hogy hány ötéves gyerek ellen van esélyünk utcai harcban (én kereken 20-at gyűrnék le. SSY! Irány az ovi!!!), hány ember halt meg (évre, hónapra, napra pontosan belehet állítani), a szülinapunkon (146,328. Ez most sok vagy kevés?) , halálunk után mennyit érne a testünk (5015$), és még olyan finomságokat találunk itt, mint:
- Mennyi ideig élnél kinn az űrben?
- Mennyire utálod a myspace-t?
- Mennyire ellenálló a tested a modern fegyverek ellen?
- Mennyit pofázol?
- Hány kannibál lakna jól belőled?
- Mennyi ideig élnéd túl a saját lakásodba zárva?
- Mennyire vágod a Disney rajzfilmeket?
- Mennyi elektromosságot termel a tested?
- Mennyi bacilus él a billentyűzetedben?
Érdekes dolgok, amikkel órákig lehet szórakozni. Szeressük.
A linkért köszi, riszpekt, és bonbon jár SSY-nek!!!

> Hány óra?

8:06
> Teljes neved?

Fehér Regina
> Szülinapod?

Márc. 28.
> Korod?

22... öregség T_T
> Milyen színű nadrágot viselsz?

Öhm...jelenleg a sárga pizsamanacim van még rajtam.
> Milyen zenét hallgatsz most?

Jelenleg a madarak csicsergését, mert Avel még alszik, az ablak meg nyitva.
> Keresztben van a lábad?

Igen, általában úgy szokott.
> Mit ettél utoljára?

Reggelire egy tál gabonpelyhet.
> Ha kréta lennél milyen szín lennél?

Hát... szerintem kék lennék. De ha elborult pillanatomban változnék krétává, akkor metál-pink :D
> Milyen az időjárás?

Még nincs meleg, de lesz.
> Utolsó ember akivel telefonon beszéltél?

Öhm... *mobilért nyúl, megnézi a hívásokat* úgy tűnik nagyim, ha nem számítjuk az OTP telebank automata szövegelőgépét.
> Első dolog amit megnézel az ellenkező nemű embereken?

A szeme... persze ha szemből látom az illetőt. Ha nem, akkor a hátsója :P :D
> Mit gondolsz arról az emberről aki ezt küldte neked?

Ezt mostan konkrétan blackie-től másoltam ki, szal azt gondolom, hogy szeressem, mert jó fej :D
> Mit érzel most?

Tüsszentenem kell. De nem akar kijönni. Viszont az orrom folyik... zsepi, zsepi, zsepi *asztalon matat*
> Kedvenc üditőd?

Hát őszintén én általában ásványvizet iszom, de azért inkább az almalét válaszolnám :)
> Kedvenc alkoholos italod?

Tequiiiiilaaaaa :D
> Kedvenc hónap?

Március, asszem...
> Kedvenc kaja?

Rántott karaj krumplipürével és ubisalival :)
> Utolsó film amit láttál?

Hmmm... ez most az új filmekre vonatkozik, vagy régira is jó? Mind1... a válaszom: Fantasztikus Labirintus
> Kedvenc napod az évben?

Május 35. ... Erich Kästner rulz :P :D
> El mersz valakit hívni randira?

Alapvetően nem szoktam, de volt már rá példa, ha a másik nagyon tutyimutyi, szóval igen.
> Hány kulcsod van?

Öööö...*számol* 5.
> Milyen kulcstartód van?

Of course nyuszis :D
> Kedvenc évszak?

Tavasz.
> Ölelés vagy csók?

Először ölelés, aztán csók, aztán meg még ami jön :P
> Csokoládé vagy vanília?

Csoki.
> Tetkók:

Vannak szépek, de én magamnak nem csináltatnék soha.
> Voltál már szerelmes?

Igen.
> Volt már autó baleseted?

Nem. *kopp-kopp*
> Volt már csonttörésed?

Nem. *szintén kopp-kopp*
> Coca-Cola?

Pepsi-t akkor már jobban, de elmegy.
> Sör vagy bor?

Bor, sört nem szeress.
> A pohár félig tele van vagy üres?

Teljesen televan. Félig folyadékkal, félig levegővel :P
> Kedvenc fehérnemű színed?

Hmmm, ez komplex kérdés... fehérnemű nőn vagy férfin? Mert férfin szerintem a sötétkék... Nőn a fekete XD
> Cipő méret?

39
> Kedvenc szám?

blackie is kitért a szám több jelentésére, de nem bonyolítsuk a dolgot: 2
> Kedvenc zenei műfaj?

Most felsorolja mind a 20-at? Mondjuk azt, hogy alternative rock... abba úgyis minden belefér :P
> Beszélgetés téma amit utálsz?

"Akkor ha most neked nem sikerül ez a vizsgád újra kell járnod ezt az évet?" Minden félévvégén lezajló beszélgetés nagyim/apám és köztem. Nem, vazz, az egyetem nem így müxik. Új rendszer így müxik, de én még régiben vagyok -_-
> Disney vagy Warner?

Disney, bár mostmár az is szar.
> Rossz tulajdonság?

Nem törődöm, lusta, önfejű, makacs, érzéketlen... folytassam? :P
> Kedvenc szín?

Kék
> Hogy látod magad a jövőben?

Világuralom muwhahahahaha :D
> Kitől kaptad ezt az e-mailt?

Igazából eztet már megkaptam jónéhány embertől a múltban :D
> Melyik barátod lakik a legmesszebb?

Hmmm... barát vagy haver? Mert ha haver, akkor egy netes animés kandai haverom, ha barát, akkor meg Pisti, aki Hajdúnánáson. Bár ő most Szegeden tanul, nem tom számít-e :D
> Különleges barátok?

Ez valóban egy hülye kérdés. Én megpróbálok a fan club-om/háremem minden tagjával különlegesen bánni ^^
> Legnagyobb csalódás?

Ez annyira magánügy, hogy nem ide való, szal megtagadom a válaszadást, mert jogomban áll :P
> Mi az a tulajdonság, amit eltörölnél a Földről?

Az álszentséget asszem. (Mást akartam írni ide először, de rájöttem, hogy akkor egy igen közeli barátnőmet is eltörölném, azt meg nem akarom lol :D )

Na remélem mindenki boldog, hogy ennyi mindent megtudott rólam :D

(Füves könyv)

Tovább a Prim Online weboldalára»

      A gyorsfényképész mintegy száz év előtt csatlakozott ehhez a műfajhoz, szerényen és konokul. Száz éve kíséri a vásárosok szekereit, állítja sátrát, kiakasztja bekeretezett remekeit, csalétekül, lefegyverző őszinteséggel. Száz év előtt a fotografusok jórészt öreg szivardobozok segítségével fényképeztek; művészek, mint a skót David Oktavius Hill vagy a francia Nadar, használt ládákból faragtak masinát, valamilyen hibás és homályos nagyítóüvegen szűrték át a világképet, amely így, lerögzítve a lemezre, homályos és festői maradt. A gyorsfényképész ragaszkodik a festőiséghez. A világot ma is oly homályosan látja, mint az emberi szem. Eszeágában sincsen „tárgyilagosságra” törekedni. Művész maradt; nem ritkán bársonykabátot visel még ma is, lepkenyakkendőt, korpás hajat, lengő fürtöket. Mozdulatai, melyekkel birtokába veszi és megrögzíti a világot, fellengzősek és hanyagok. Savakban áztatott ujjaival fölényesen int az ijedt, elfogódott emberiségnek s kéri, pillantson mereven a gépbe - se följebb, se lejjebb -, s mosolyogjon hozzá, mintha nem lenne semmi baj. Az emberiség, kínjában, mosolyog. A lelket, mely a kósza és mulandó anyagban, a testben keresi a kifejezést, mintegy üstökön ragadja a gyorsfényképész; minden jólsikerült gyorsfénykép - s melyik nem az? - látlelet. A fotografus szemünk előtt komponál, mint a régi művészek, sértődöttség nélkül, megengedi, hogy bepillantsunk a műhelybe, az alkotás tégelyébe. „Ime, az ember!” - mondja és megnyomja a gumilabdát. Csakugyan, ilyen az ember.

      Az esőben álljunk meg sátra előtt s vizsgáljuk meg, milyen az ember? A bekeretezett képek ünnepi pillanatában mutatják a modellt, óriási választék, minden korban, minden állapotban, a bölcsőtől a koporsóig. Szembeszökő, hogy elégedetlen sorsával, természetes állapotával; vágyik valamire... Az élemedett kisgazda a pálma törzséhez támaszkodik, mint egy moziszínész a nagy felvétel másodpercében, Nizzában. A kisgyermek huszárnak öltözött fel, kardját villogtatja, készen reá, leölni az összes gonosz embereket, beleértve a négereket és a cseremiszeket is, mindenkit, akit csak ér és talál valahol, ahogy ez helyes és illik egy kisgyermekhez, akiből később felnőtt lesz. A cselédek meghatóak és szomorúak. Egymás kezét fogják, legszívesebben kettesével állanak a gép elé, mintha el akarnák oszlatni ezzel a jelképes összesimulással az élet magányának rémképét, a földi szolgálat, a mosogatás és portörlés gályamozdulatainak föloldhatatlan spleenjét. És olcsóbb is így, kettesben! S nem olyan védtelenek! A külvárosi kereskedősegéd díszruhában Király Ernőt játssza, amint mulat. Aztán anyák, támadó és szigorú pillantással, mint akik kötelességüket teljesítik. Szerelmesek, a lujszéz kanapén, ahogy szeretnék, ahogy elképzelték, dermedt áhítattal a szalonbútorok között, nyitott szájjal és merev pillantással, mintha a gép leleplezné végre a titkot, életük szomorú titkát, azt, hogy nem bírják el a magányt és szükségük van valakire.

Kínos titok... Duhaj pajtások, a merevgörcs állapotában, kést rántanak. Józan János családja körében, ijedten, mint akit tettenértek. Bajadér, fátyolban, melyet úrnőjétől, a tisztességes asszonytól lopott el, tisztességes asszony nagyon enyhe dekoltázzsal, távollevő férjnek, családi használatra. Egészen buta, öreg ember, amint nagyon figyelmesen és értelmesen hajol a telefonkönyv fölé. Fiatal ember, pomádés hajjal, feketeruhában, övé az élet; talán ezért pillant a gépbe ilyen kétségbeesetten.

      Ami az arcokban közös, százéves, időtlen, az a zavar. Valamit nem értenek egész pontosan; az egyéniség zavara ez, a megrögzített mulandóság rosszhiszemű feszengése. A gép számontart valamit, ami egy pillanattal elébb még nem volt s egy pillanat múlva már nem lesz ilyen. Retus nélkül tartja számon, a bonckés kegyetlen közönyével tárja föl és bontja ki az arcból a lelket. Benn a városban, drapériák között, műtőszerű műtermekben, óvatos belgyógyászok és virtuóz lélekidomárok dolgoznak a fotografus maszkjában s mindent elkövetnek, hogy a páciens ne tudja meg a leletből, mi baja s ne fájjon úgy a műtét. Itt a külvárosban, a sátorban, érzéstelenítés nélkül operálnak; ez itt tömegrendelés, olcsó és brutális... „Ismerd meg magad!” - mondja a gyorsfényképész. És hozzáfűzi, hadarva, mint aki már maga sem reméli: „Barátságos arcot kérek."

(Újság, 1935. augusztus 15., 3. oldal)

(Egy polgár vallomásai)

(Füves könyv) 

(Füves könyv)

(Füves könyv)